Parapremierek a Viasaton reklám, ez betalált! :D
0
Nyilván kell.
Meg nyilván ez is!
Napi sztori
Rablás szemtanúja voltam a 24-es villamoson. Az úgy volt, hogy ülök a villamoson, ami köztudottan eléggé veszélyes a színesfém rajongók miatt. Egy cigány srác nagyon furcsán viselkedett, amatőr lehetett, mert még én is felfigyeltem rá. Egyszer csak elindult a bal oldali első ajtótól, ahol én is néztem, majd eltűnik a látómezőmből. Valaki kicsit hátrébb elkezd sípákolni, de legalább úgy mintha ölnék… Hamar kiderült, hogy kitépte egy nő nyakából a nyakláncot, de leszállni már/ még nem tudott, úgyhogy elkapták. Villamos leáll se ki, se be… Rendőröket hívtak, de azt már nem vártam meg. A srác arca vagy nagyon szomorú volt vagy rezignált. Mindenesetre nyomorult ostoba volt… Csak a baj az, hogy kifizeti a kárt, ha tudja és max pénzbüntetést kap, de tuti hogy nem valami komolyat és majd szépen folytatja tovább a bizniszt… Tanulság nincs, ja de van: 24-esen véletlenül se utazzunk talpig aranyban, telefont meg elő se vegyünk!
Basszus ez mind 940 huf volt! Remélem rohadt jó! #frozen #yoghurt #jonoyogo
Küldeném!
Életem tragédiái
Az életemről mindent elmond, hogy gyerekként tökre szerettem a Clifford c. filmet, amiben Martin Short egy idegesítő, rosszindulatú “kis” srácot játszott, a kedvenc játéka pedig egy dinoszaurusz volt…
Mondtam már, hogy volt egy zsír T-rexem? Tök nagy volt… kölcsönadtam(!!!, gondolom rám erőszakolták) egy ismerős gyereknek és a nyomorultnak a kutyája szétrágta. Sosem felejtem el…
Ahogy azt sem, hogy az ovis ballagásomra kaptam egy plüss ara papagájt, az egyik óvodában dolgozó nő meg azonnal leöntötte ivólével.. azóta is rajta van a sárga folt.
Olyan szomorú vagyok :(((
Igen, tudom, nyomi a szomorú fejem, mert nagy a szám :D és még a star warsos pólóm se látszik…
Tudom, mostanában eléggé egysíkú postjaim vannak, de hát mindegyik aranyat ér…
Sue Johansont meg imádtam. Amikor gimis voltam magyarul adták a műsorát valamelyik csatornán, egy élmény volt az öreg hölgy… Vajon él még?
